Fontos a békesség a lelkünkben, az pedig onnan ered, ha elengedünk érzéseket, megengedjük magunknak a megelégedettség érzetét.
Azt, hogy hátradőlünk nyugodtan, nincsenek elvárásaink az adott helyzetek és emberek felé, hanem az elfogadás szeretettel teli érzete hatja át a szívünket.
Ugyanakkor mindez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk teremteni, gondolatokkal, cselekedetekkel, érzésekkel. Mindez "csak" azt a bölcsességet engedi meg számunkra, hogy el tudjunk engedni anyagikat, embereket, érzéseket stb. bármit és bárkit. Nehéz ám ezt megtenni...
Az ember olyan egoista, és én is. Hisz esendőek, emberek vagyunk ám mégis fénylények.
Fejlődni vagyunk itt a Földön.
A tökéletes elengedés olyasféle békességgel jár át, ami egyfajta tökéletes egységérzetet, állandó szeretettel teliséget, rendkívüli, mások felé lévő türelemet ad. Eszközzé válhatsz, mely segít másoknak apró-cseprő gondjaikban, ha épp úgy alakul.
Ezen belső szeretetalapú békességed nem engedi, hogy eluralkodjon rajtad azon érzésvilág, mint pl. a gonoszság, irigység, és lakatot tesz a szádra ha netán rosszat mondanál valakire. Kérheted is, hogy csak Istennek tetsző üzenet hagyja el az ajkaid.
